A felhőket apró víz- vagy jégcseppek alkotják.
A felhők apró víz- és jégkristálycseppjei éppen megfelelő méretűek ahhoz, hogy a fény minden színét szétszórják, szemben a kisebb méretű légmolekulákkal, amelyek csak napközben képesek csak kéket szórni.
Amikor a fénynek minden színe megvan, a szemünk fehérnek látja.
Amikor a felhő vastagsága még mindig vékony volt, nagy mennyiségű fényt bocsátott ki, amely behatolt rajta, és fehérnek tűnt. De mint a legtöbb fényt átadó objektum, minél vastagabb a tárgy, annál kevesebb fényt enged ki.
Ahogy a felhő sűrűbbé válik, több napfény tükröződik vissza, és kevesebb fény képes behatolni a felhőbe.
Mivel kevesebb napfény képes elérni a felhő alsó részét, annál kevesebb fény szóródik szét, és a felhő alja szürke színűnek tűnik.
Sőt, ha nagy vízcseppek helyezkednek el a felhő alján, amikor a vízcseppek elég nehézek ahhoz, hogy a földre essenek, hatástalanná válnak a fényszórásban, és jobban képesek elnyelni a fényt.
A napfény nagy része visszaverődik és felszívódik, mielőtt eléri a felhő alját. Minél vastagabb a felhő, annál sötétebb az alja. Kevés fény képes elérni a szemünket a földön, ezért a borult felhők szürkésnek és sötétnek tűnnek, mielőtt a vízcseppek a földre esnének.
