Szomjúság: Az agy módja a testfolyadék egyensúlyának szabályozására

Ha meleg az idő vagy edzés után, gyakran szomjasnak érezzük magunkat. Még evés közben is a legtöbb embernek italra van szüksége az ízlés legyőzéséhez húzás. Tehát mi alapja a szomjúságnak?

Testünk átlagosan 45–75% vízből áll. A víztömegben több helyiségben oszlik el. A víz nagy része (± 67%) kitölti a sejtek terét, míg a többit a sejtek (± 26,7%) és az erek (± 6,7%) közötti térre osztják fel. Tehát, ha 1 L testfolyadék tömege 1 kg, akkor a 60 kg súlyú személynek összesen 36 L testnedve van, amelyből 4-5 liter vér [1].

 

A testnedvek különböző koncentrációjúak a rekeszek között, amelyek egyikét a koncentráció vagy az elektrolit szintje határozza meg. Az elektrolitok szerepet játszanak abban, hogy minden térben fix folyadékmennyiséget tartanak fenn, amelyet egy sejtmembránnak nevezett membrán korlátoz.

Az ozmózis elvének alkalmazásával az egyik rekesz folyadékja átköltözhet egy másik rekeszbe, ha az elektrolit szintje megváltozik. A folyadék az alacsonyabb viszkozitású rekeszből a nagyobb viszkozitású rekeszbe kerül. Azt is elmondhatjuk, hogy az elektrolitok szerepet játszanak a test folyadékegyensúlyának fenntartásában.

Normális körülmények között az elveszett testnedveket mindig a belépő folyadékok pótolják. Naponta átlagosan 2,5 liter vizet veszítenek a testből különböző módon: 1,5 liter vizelettel, 600 ml a bőrön keresztül izzadságként és akaratlan párolgásként (érzéketlen izzadás), 300 ml belégzéssel vízgőzként és 100 ml ürülékkel. A belépő folyadékforrások italokból (± 1,6 l), ételekből (± 700 ml) és a test energiafeldolgozásának eredményeiből (200 ml) származhatnak [1].

Ha az elveszített testnedveket nem lehet pótolni a belépő folyadékokkal, dehidráció léphet fel. A dehidratációt nemcsak a testnedvek térfogatának csökkenése, a folyadék viszkozitásának növekedése is jelzi. Enyhe kiszáradás akkor következik be, amikor a testtömeg akár 2% -kal csökken a folyadékvesztés miatt [1].

A dehidráció következményei a sejtek működésének megzavarása miatt következnek be. A folyadékok, különösen a vér viszkozitásának változásai változásokat okozhatnak a sejtek elektrolit- és kémiai tartalmában, így a sejtek nem tudják ellátni a megfelelő funkcióikat. Bár a viszkozitás ± 7% -os növekedése általában nem mutat szignifikáns tüneteket, a viszkozitás ± 10% -os növekedése még a tudatosság és a rohamok változásait is képes gyengeségre és émelygésre okozni [2]. Ezenkívül a vér térfogatának és nyomásának csökkenése megzavarja a vér működését a tápanyagok és az oxigén keringésében a sejtek számára, aminek következtében csökken a sejtek normális működéséhez szükséges bevitel [3].

A testnek különféle komplex mechanizmusai vannak a testnedvek megfelelőségének és egyensúlyának fenntartására, amelyek közül az egyik a szomjúság révén alakul ki [1]. A szomjúság érzelmi komponenst tartalmazó válaszként fontos szabályozóként vagy szabályozóként játszik szerepet az egészséges emberek folyadékbevitelének teljesítésében [2]. A testnedvek részét képező vér viszkozitásának mindössze 1% -os növekedése szomjat okozhat [3].

Az emlősökkel végzett kutatások kimutatták, hogy a szomjúság, valamint az éhség, a fájdalom és a viszketés primitív érzelmek, amelyek motivációt adnak bizonyos örömteli cselekedetekhez, mint például az ivás, az evés és a vakarózás. Ezt a mechanizmust az agy több területe közvetíti, amelyek a döntéshozatali folyamatokat, a tudatosságot és az érzelmeket is szabályozzák [2]. Nem ízletesebb az az ital, amelyet szomjasnak érez? Ez a díjközpontként ismert terület miatt történik (jutalomközpont) szintén érintett [2,3].

A szomjúság kiváltó állapotok egyikeként a kiszáradás nem szükségszerűen jár együtt egyetlen, egyszerű folyamattal. Legalább 2 módon lehet a kiszáradással szomjúságot kiváltani. Az első a viszkozitás növekedésén keresztül történik, amely leírja a folyadékveszteség előfordulását, amely nem jár más folyadékkomponensek jelentős veszteségével, például izzadáskor. Ez az állapot a legerősebb szomjúságkeltő jel. Az agy a vér viszkozitásának ezt a változását közvetlenül felismerheti egy olyan érzékelőn keresztül, amely központként működik a folyadék egyensúlyának szabályozásában és a jelek továbbításában a szomjúságközpontba. A második út a vérmennyiség csökkenésével jár, amelyet a vérnyomás csökkenése kísér, amely akkor fordul elő, amikor az ember vérzik. Ebben az állapotban aktiválódnak azok az érzékelők, amelyek felismerik a térfogat és a vérnyomás változását, és olyan fehérjék termelését idézik elő, amelyek szomjúságközpontokat válthatnak ki az agyban [2,3].

Akkor miért érezzük magunkat szomjasnak, amikor eszünk? Nem jelenik meg ez a szomjúság még azelőtt, hogy az ételek felszívódása növelné a vér viszkozitását?

A várakozás szomjúságának hívták (várakozó szomjúság) vagy étvágyszomj (étvágyszomj; étkezés = étkezés), ez az állapot a test módszere a vér viszkozitásában bekövetkező változások előrejelzésére, amelyek az emésztőrendszerből az élelmiszer felszívódását kísérik a véráramba [3]. Az út azonban másként alakult. Az emésztőrendszer mentén vannak olyan érzékelők is, amelyek felismerik az elfogyasztott ételek sótartalmát. Minél nagyobb a sótartalom, annál inkább küldik ezek az érzékelők az agy szomjúságközpontjait. Felhívjuk figyelmét, hogy a só növelheti a vér viszkozitását, így a test szomjúságra számít, hogy igyunk és megakadályozzuk a megnövekedett vér viszkozitást [2]. Ezért, ha sós ételt fogyasztunk, könnyebben érezzük a szomjúságot.

A szomjúságot az úgynevezett hőmérséklet is kiválthatja termikus szomjúság. Ez az állapot valójában hasonló a várt szomjúsághoz, mert a folyadék hőgőzölése még nem következett be, amikor a szomjúság érződik. A test ismét elővigyázatosságból szomjazza a párolgásból adódó folyadékvesztést, amely megnövelheti a vér viszkozitását.

Az utolsó a szomjúság, amely gyakran megjelenik reggel. Ezt az állapotot cirkadián szomjúságnak (cirkadián szomjúság). Maga a cirkadián a test biológiai órájához kapcsolódó jelenség. Az történik, hogy az éjszakai alvás során a légzés és a vizelet által okozott folyadékveszteség nem pótolható azonnal, kiszáradáshoz vezetve. Innentől kezdve a következő folyamat a fentiekben leírtak szerint történik, amely a dehidrációt tárgyalja.

Kiderült tehát, hogy a folyamat bonyolultsága mögött áll olyan egyszerű dolog, mint a szomjúság! Érdekes igaz?

Olvassa el még: 6 Alapvető információk az agyról

Ez a cikk a szerző beadványa. Ön is írhat saját írást a Saintifről, ha csatlakozik a Saintif közösséghez


Referencia:

[1] Tortora, GJ és Derrickson, B, 2012, Az anatómia és élettan alapelvei, 13. kiadás, John Wiley & Sons, USA.

[2] Gizowski, C & Bourque, CW, A homeosztatikus és megelőző szomjúság idegi alapjai, Nature Review Nephrology 2018; 14:11–25.

[3] Leib, DE, Zimmerman, Kalifornia, Knight, ZA, szomjúság, Curr Biol. 2016. december 19.; 26 (24): R1260 - R1265.

Legutóbbi hozzászólások

$config[zx-auto] not found$config[zx-overlay] not found